BELÁTHATATLAN TÁJ

Beláthatatlan táj
Dunszt, 2020. augusztus 22.
Nyárfák lengenek kopaszon a szélben
A fák között köd gomolyog
Bepárásodik a szemem
Az erdő susog csend sötét
A nyárfák rozsdás vasrácsok
Az eső veri a ketrec tetejét
Az esőcseppek a fejemben kopognak
Kétezer hold befagy álmodom (részlet)

Ez nem beszéd, ez nem élet
Székelyföld, 2020/április
(A szöveget a Litera.hu közölte)
A lakásban vagyok, valakinek a lakásában, ezt vágom. Ez egy ablak, amiben magamat látom, a saját arcomat. De akkor miért nem mozdul meg, amikor én mozgok. Közelebb hajolok az arcomhoz, ami nem az én arcom, hanem rohadtul Higany arca az. Most én zuhanok a padlóra, és én üvöltök, de ezt a hangot nem ismerem. Nem az enyém, mégis belőlem jön. Totál behaluztam. A hangszálaim megfeszülnek, valaki kapcsolja ki a zenét. Hideg a konyhakő. Mászni valahová. Bogarak másznak rajtam, bemásznak a bőröm alá. Mászni, mászni, mászni, de ki elől. Ez egy kés, akkor jó, megöllek. Nem kés, hanem kanál. Futni, futni, futni, nem akarom látni a többit, amit már láttam. Valaki kapcsolja ki a zenét, és tekerje vissza az időt, hogy ne történjen meg. Vakítanak a fényszórók. A fények gyorsan közelednek, és mi egymás mellett guggolunk a sötétben. Megpróbálok feltápászkodni. Ez nem ablak, ez egy szentkép, ez egy fatábla. Ez Jézuskrisztus. Ments meg, a kurva életbe, szabadíts meg végre magamtól. (részlet)

Ez nem beszéd, ez nem élet
Élet és Irodalom, 2020. március 27.
A lakásban vagyok, valakinek a lakásában, ezt vágom. Ez egy ablak, amiben magamat látom, a saját arcomat. De akkor miért nem mozdul meg, amikor én mozgok. Közelebb hajolok az arcomhoz, ami nem az én arcom, hanem rohadtul Higany arca az. Most én zuhanok a padlóra, és én üvöltök, de ezt a hangot nem ismerem. Nem az enyém, mégis belőlem jön. Totál behaluztam. A hangszálaim megfeszülnek, valaki kapcsolja ki a zenét. Hideg a konyhakő. Mászni valahová. Bogarak másznak rajtam, bemásznak a bőröm alá. Mászni, mászni, mászni, de ki elől. Ez egy kés, akkor jó, megöllek. Nem kés, hanem kanál. Futni, futni, futni, nem akarom látni a többit, amit már láttam. Valaki kapcsolja ki a zenét, és tekerje vissza az időt, hogy ne történjen meg. Vakítanak a fényszórók. A fények gyorsan közelednek, és mi egymás mellett guggolunk a sötétben. Megpróbálok feltápászkodni. Ez nem ablak, ez egy szentkép, ez egy fatábla. Ez Jézuskrisztus. Ments meg, a kurva életbe, szabadíts meg végre magamtól. (részlet)

Ez nem beszéd, ez nem élet
Jelenkor, 2020/2.
Anya felüti a tojásokat ma színházba megyünk.
Nem érdekel a színház házibulit akarok.
Nem érdekel a három nővér rúzst akarok és magas sarkút.
Nem érdekelnek a kecskék már nem szeretem etetni őket.
Mezítláb táncolunk a füvön.
A kölyökpezsgőt a lefolyóba öntjük.
Az igazitól dülöngélni kezdünk vihogunk és félrebeszélünk.
A tangabugyi bevág mégsem fáj csak furcsán bizsereg.
Kipirulok benyúlhat a ruhám alá a nyakamba haraphat.
Csókolózunk vérzik a szánk körbeforog a nyelvünk.
Serceg a neonlámpa vért pumpál a gép.
A kecskék mekegnek dögöljenek meg. (részlet)

Ez nem beszéd, ez nem élet
Litera, 2019. december 25.
Nézem, ahogy a szarvasok hirtelen felszökkennek, és közben azon gondolkodom, mi járhat a fejükben, mitől ijedhettek meg, itt nincs semmi, amitől félniük kellene. A fényképezőgépem nem bánt, csak fotókat készít róluk. Az indiánok szerint a fotók elveszik a lelket, de bármi is jár a fejükben, a szarvasok ezt nem tudhatják. A legtöbb kép rosszul sikerült, a szarvasok teste ugrás közben elmosódik, kitakarják egymást, felverik a sarat. Szaladnak a fák között, aztán eltűnnek a hajnali derengésben. Soha nem értettem, hogyan tudják kikerülni a fák ágait azokkal a hatalmas agancsokkal. A fák olyan sűrű sorokban állnak egymás mellett, hogy ide már az autópálya zúgása sem hallatszik el. A párás levegőben érzem a gombák és a nedves fatörzsek illatát. Az erdő hajnalban a legszebb, a hajnali derengésben, amikor a napsugarak még halványak és harmatcseppek csillognak a fűszálakon. A harmatcseppek olyanok, mint a damilra fűzött gyöngyök. Megnyugtat, amikor sorban egymás után fölfűzöm a damilra a gyöngyöket. Anya szerint őrült vagyok, mindig ezt ismételgeti, amikor meglátogatom, de tudom, hogy szeret. (részlet)

Vannak jelek
Alföld, 2019/11.
Dorka most egyedül fekszik a teremben. Felhangosítom a hangszórókat. Átmásoltam mindent a pendrive-ról, azóta egyfolytában az ő zenéi szólnak. Talán a dallamok segítenek. Talán visszatér, ha a nevén szólítom. Néhány mondatot én is felmondtam egy fájlra. Mindent megteszünk. Anna a felfekvés elleni párnát igazgatja, én a gépeket bámulom, szívritmus, hullámok, kapcsolók, ledek, vibrálás, búgás, pittyegés. Megőrülök. Az ablakpárkányra leszáll egy rigó, hangosan csetteg. Nemsokára jön a gyógytornász, behúzza a függönyt, és mozgatni kezdi Dorka elernyedt testét. Nem akarom látni. Mindent megteszünk, hívogatjuk az ismerőseinket, orvosokkal beszélünk. Az orvosok szerint egyelőre nincs szállítható állapotban. Állapot. Egy életre meggyűlöltem ezt a szót. Dorka három hete fekszik ebben a szobában, és azóta ketten haltak meg mellette. Az egyik néha motyogott valamit, de senki sem értette. A másikra rá sem mertem nézni. Fényképek a falon, a háttérben szól a Hello Spaceboy, Anna közelebb húzódik a vaságyhoz, a szék megnyikordul alatta. Cirógatja Dorka kezét. Hogyan tudnék én is ennyire megbékélni. (részlet)

Voyage, voyage
Jelenkor, 2019/3.
Légkalapáccsal zúzzák szét a koponyámat. Szakadozó, fülsértő zümmögés, nincs hová menekülni előle. A dallam olyan, mintha egy ötéves nyomogatná a billentyűket a játékszintetizátoron. Egy nő sikolt, kétségbeesetten sikoltozik, a szintetizátordallam megfeszül, néhány hangra rövidül, önmagát ismételve lassan elhalkul, csak a sikolyok maradnak. „Suffocate, suffocate”, ha jól értem. Aztán pillanatnyi csend, együtemnyi szünet a zajban. A pendrive abban a nejlonzacskóban volt, amibe a Golfban maradt tárgyakat gyűjtötték össze. „2 db. pléd, 2 db. rúzs, 1 db. női táska, 1 db. körömlakk, 1 db. szőlőzsír, 1 db. műanyagüveg, 1 db. pendrive, 1 db. plüsskutya, 1 db. iPhone (a kijelzője törött), 1 db. autós telefontartó, 1 db. notesz.” Nekem kellett aláírnom az átvételi elismervényt, a rendőr percekig küszködött a billentyűzettel, mire le tudta írni ezt a néhány sort. (részlet)