A 2016-ös Ünnepi Könyvhéten keresett meg Lendvai Zsóka, a Nischen Verlag vezetője azzal, hogy a kiadó az Aludnod kellene megjelentetését tervezi. A kötet Zádor Éva fordításában látott napvilágot 2017 őszén. Október 2-án a bécsi Orlando Könyvesboltban páros könyvbemutató következett Tóth Krisztina társaságában (beszélgetőtárs Gabriele Madeja), október 14-én pedig a Frankfurti Könyvvásár magyar standján is felléptem Julia Schröder (kérdező) és Trombitás Judit (fordító) mellett. Egy hónappal később, november 12-én a Bécsi Könyvvásáron Cornelius Hell mutatta be a regényt, 2018 májusában pedig a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékére kaptam meghívást, ahol a tanszék egyik oktatója, Pesti Brigitta volt a házigazda.
Stumme Wiesen
Fordította Zádor Éva
Nischen Verlag, Bécs, 2017
MEGJELENÉS FOLYÓIRATBAN
Stumme Wiesen / Aludnod kellene (VI. fejezet)
Die Horen, 2016/4.
Fordította Zádor Éva
KRITIKÁK
Gudrun Brzoska: Stumme Wiesen/ Aludnod kellene
A bécsi Magyar Intézet honlapja, 2018. április 5.
„Kiss Tibor Noé rövid, tömör mondatokban mesél szegénységről, vágynélküliségről, és ezek következményeiről a rendszerváltás után, amikor az emberek légüres térben találták magukat. Eddig szerzett tapasztalataikat nem tudták többé alkalmazni. Visszahúzódtak, elszigetelődtek, maguk hoztak döntéseket, áldozatok és tettesek együtt. A regény egyhangú ábrázolásmódja ellenére egyre inkább hatalmába keríti az olvasót, és lebilincseli egészen a végéig.“
Annika Grützner: Nur Dieser Sumpf / Csak ez a mocsár
Read-Ost, 2017. december 19.
„Egy település, egy kastély és egy intézet a helyszínei egy lehangoló, perspektíva nélküli hétköznapnak. Az élet valahol másutt zajlik, és a néhány ott lakó örökös várakozási állapotban tölti az időt, egy változásra várva, amit ők maguk nem tudnak véghez vinni.”
Eine Siedlung der Trauernden / A gyászolók települése
Kurier, 2017. december 10.
„Gulyás Feri elveszítette a műfogsorát – ezzel a derűs epizóddal kezdődik az Aludnod kellene. Azonban Gulyás Feri az elveszettek egyik falujában él, azokéban, akik az életüket gyászolják. Magyarországon, de lehetne mindez akár Ausztriában is.”
Brigitte Schwens-Harrant: Wer Kann, Flieht -und Kommt Nicht Wieder / Aki el tud menekülni – és sosem tér vissza
Furche, 2017. november 9.
„Reménytelenebb már nem is lehetne. Maga az eső, ami az elhagyatott csarnokok tetején kopog nem az éltető természet hangja, hanem gépfegyverropogásé. Annyi nyomorúság van itt, hogy adódik a kérdés: milyen az a világ, ami ezt megteremti, milyen az a rendszer, aminek az emberek a sorsukat köszönhetik.”
Helmuth Schönauer: Stumme Wiesen / Aludnod kellene
Lesen in Tirol, 2017. október 22.
„Kiss Tibor Noé – mintha esti mesét mondana – kézen fogja az olvasókat, és elvezeti őket a messzi távolba. Egy peremvidéken találjuk magunkat, kezdetben még van egy település, majd minden szertefoszlik, és a tekintet a semmi táján landol. (…) Ezt a regényt olvashatjuk negatív turistaprospektusként, »kivonuló«-jelenetként, pszichés összezavaró játékként vagy az állam egészének metaforájaként. Ez a regény minden perspektívából behúz a településbe, és addig tart ott fogva, míg az ember elhiszi, hogy a menekülés nem segítene. – Különös himnusz a perifériához!”
Oliver Hees: Stumme Wiesen / Aludnod kellene
LiesMalWieder, 2017. szeptember 14.
„Szinte szociográfiai regény egy atmoszféráról, ami belefojtja az emberbe a lélegzetet, a felismerés regénye. Olvasás közben felvetődik a kérdés: miért hisszük, hogy másképp vagy jobban élünk, mint a regény szereplői. Egy könyv, ami nem hagyja nyugodni az olvasót.”
(Az idézeteket fordította Csire Márta)
