INKOGNITÓ
Adorjáni Anna: Név nélkül
Székelyföld, 2018. február
„Az Inkognitó ugyanis nem csupán a transzgender-ügy miatt izgalmas olvasmány. Az Inkognitó nagy műgonddal megírt könyv, szigorúan átgondolt próza.”
Szabó Sarolta: Inkognitó
Ekultura, 2017. február 27.
„Az az irodalomkedvelő vagy olvasni szerető ember ugyanis, aki témája miatt úgy dönt, nem veszi kezébe a könyvet, megfosztja magát egy már-már pszichedelikus nyelvi élménytől. A regény prózaként tárul elénk, Kiss Tibor Noé mégis költőként mutatkozik be: bekezdésenként fojtogató, statikus képeket fest a szavaival, ahonnan az igéket jóformán száműzésre ítélte; eléri, hogy olvasás közben a torkunkhoz kapjunk, levegő után kapkodjunk, csak vele együtt szabadulhassunk a nyomasztó sors karmai közül.”
Bodó Viktória: Inkognitó
Booklány szereti, 2017. február 7.
„Lehetne egy bulvárgőzös coming out története az Inkognitó, de nem az. Fejlődésregény? Talán. Önreflexió? Biztosan. Feldolgozása a múltnak? Nagyon is. De hogy hiányzó pontja a magyar irodalomnak, az száz százalék.”
Gasztonyi Renáta: Egy férfitestbe zárt nő vallomása
Kultúrpara, 2017. január 23.
„Valahol azt olvastam erről a könyvről, hogy a szorongás és a magány regénye. Tökéletesen egyetértek ezzel a gondolattal.”
Czene Mariann: Inkognitó
Mariann könyvtára, 2016. december 21.
„Számtalanszor lelkileg csupasz ez a kis kötet, tán ettől ébreszt pár olvasóban kellemetlen érzést, mert a tudatalattijuk tudja, hogy ők képtelenek lennének ennyire nyíltak lenni, ezért inkább egyszerűen elzárkóznak a történet elől.”
Ember Nóra: A borotválkozótükör cserepein megvillan egy női arc
Félonline: 2014. február 23.
„Az író nem vállal magára társadalomfelvilágosító szerepet, de könyve alkalmas a jég megtörésére, az intelligens, nem szenzációhajhász érdeklődés és az empátia felkeltésére.”
Az író nem vállal magára társadalomfelvilágosító szerepet, de könyve alkalmas a jég megtörésére, az intelligens, nem szenzációhajhász érdeklődés és az empátia felkeltésére.
Ember Nóra, Félonline
Szabó Róbert Csaba: Hinni a szivárványban
Látó, 2012. július
„Inkognitóban járkál az elbeszélő, inkognitó ez a nyelv, amit az elbeszélő használ. Csak lassan, nagyon óvatosan bomlik elénk a transzneműség problematikája. Nem rohan le, nem akarja lenyomni a torkunkon.”
Tóth Kriszta: A lélek börtöne
Vas Népe, 2011. február 20.
„Ne úgy vegyük a könyvet a kezünkbe, mint valami használati útmutatót a transzneműek problémáihoz, hiszen Tibor egész egyszerűen irodalmi keretek közé szorította a saját tapasztalatait, és bizony rendkívüli érzékenységgel csinálta.”
Neichl Nóra: Terra Incognita
Kalligram, 2011. február
„A regény a nyugvópontotok keresésének története, ahogy az én újra és újra nekikezd pozíciója kijelölésének, ahogy otthonra kíván lelni a saját testében.”
Kiss Boglárka: Ketten vagyunk, én és a testem
KULTer, 2011. január 16.
„A nemiséget és a szexualitást hiába próbáljuk korlátozó és leegyszerűsítő definíciókba foglalni – az Inkognitó ezzel szembesít minket, miközben azon izgulunk, hogy Tibor valóban megszeresse Noémit.”
Huszár Ágnes: Inkognitó
Matarka, 2010/1.
„Mándy Ivánnak és Alain Robbet-Grillet-nek vannak hasonló szövegei. Nyugtalanító, nehezen felejthető írás Kiss Tibor Noéé, első könyves szerzőtől szokatlanul érett, szuverén.”
Marie Claire-könyvajánló
Marie Claire, 2010. december
„Az összes olcsó sztereotipiánkat lebontja, és nem a mi kérdéseinkre válaszol, hanem segít újakat feltenni.”
Ambrus Judit: Nőként szeretne tovább élni
Népszava, 2010. október 27.
„Ha egy szerző ilyen kíméletes szelídséggel, finom eszközökkel tudja ábrázolni a burjánzó erőszakot, a kiszolgáltatottságot, az talán képes lenne azt a problémát is mélyebben elénk tárni, amiről az önvallomás szándékát ugyan bejelenti, ám a mély vallomás elmarad.”
Hogy mennyiben vagyunk – és lehetünk – azok, akiknek gondoljuk vagy szeretnénk magunkat, és hogy mennyiben múlik azon, ahogyan mások látnak minket: ez bármelyikünk mindennapi kérdése lehet. És ha belenézünk ennek a regénynek a tükrébe, bizonyára fel is tesszük magunknak. Nem kényelmes.
Kálmán C. György: Aki vagyunk, Jelenkor
Kálmán C. György: Aki vagyunk
Jelenkor, 2010/10.
„Hogy mennyiben vagyunk – és lehetünk – azok, akiknek gondoljuk vagy szeretnénk magunkat, és hogy mennyiben múlik azon, ahogyan mások látnak minket: ez bármelyikünk mindennapi kérdése lehet. És ha belenézünk ennek a regénynek a tükrébe, bizonyára fel is tesszük magunknak. Nem kényelmes.”
Apró Annamária: Ki ez a férfi, aki nő?
Könyvesblog 2010. szeptember 21.
„A magány és elveszettség érzésével azonosulni egyszerű, önazonos identitást találni pedig nehéz, ez teszi a transznemű főhős vallomását univerzálissá és nyit ajtókat olyan világok felé, amelyekről semmit sem tudunk.”
Horváth Györgyi: Ex Libris
Élet és Irodalom, 2010. szeptember 17.
„Kiss Tibor Noé: Inkognitó című önéletrajzi regényével gyakorlatilag a magyar transznemű irodalom született meg.”
Keresztesi József: A fikció sminkje
Revizor Online, 2010. augusztus 17.
„Az Inkognitó minden szempontból izgalmas és erős bemutatkozó kötet, s ott helyezi el magát, ahová eredeti szándékai szerint tartozni igyekszik: nem a coming out-irodalom bulvármezőnyében, hanem a kortárs magyar prózairodalom figyelemre méltó alkotásai között.”
F. Tóth Benedek: Vágyöltöztető
Vasárnapi Hírek, 2010. augusztus 15.
„A regényben elsőre kuszának tűnnek a váltakozó idősíkok, olykor mármár redundánsnak érzünk pár jelenetet, ám ettől balladai a mű.”
Kovács Bálint: A nő az ösztöneimben
Magyar Narancs, 2010/31. (augusztus 5.)
„Kiss Tibor Noé úgy írta meg első regényét, a nálunk nemigen létező ’coming out irodalom’ fontos és már csak ezért is kiemelt figyelmet érdemlő darabját, hogy egy nagyon is konkrét, kibeszéletlen és érdekes témáról mond el többet, mint itthon eddig alighanem bárki – s közben univerzális marad.”
A lényeg, hogy felismerjük, kizárólag a saját életünket érdemes élni.
Nagy Boglárka, Élet és Irodalom
Krezinger Szonja: Levetett inkognitó
Metropol, 2010. július 17.
„Felszabadító erejű írás a szerzőnek – bár érezzük, hogy ezzel egyetlen gondját sem oldotta meg, épp csak beszélt azokról.”
Aranyos Zsuzsi: Inkognitóban, mindenütt
Antropos, 2010. június 13.
„Átérezni nem lehet, megérteni talán, ha van bennünk olyan mértékű nyitottság és elfogadás, hogy előítéletek nélkül olvassuk végig ezt a 166 oldalt.”
Nagy Boglárka: Kinek az élete?
Élet és Irodalom, 2010. június 4.
„A lényeg, hogy felismerjük, kizárólag a saját életünket érdemes élni.”
Szolláth Dávid: Ötven százalék pamut, ötven százalék műszál
A pécsi könyvbemutatón elhangzott szöveg, 2010. június 25.
„Erre a generációra is jellemző, hogy tagjai közül nagyon sokan olyan apai mintát kaptak, amivel nem lehet mit kezdeni. Mélységesen meg tudom tehát érteni, ha egy férfi fogja magát, és megpróbál kiiratkozni a férfitársadalomból. Az Inkognitóban szerintem a legjobban kidolgozott, a leghitelesebben megragadott figura nem véletlenül az apa figurája.”
