Útibeszámolók

Jelenkor, 2020. április 5.
Kremset a Wachau kapujának is nevezik. A Wachau a Duna völgyének legszebb ausztriai szakasza, hasonlít a Dunakanyarhoz, csak a Duna itt még folyó, és nem folyam, mint a Prédikálószékről nézve, a táj pedig vadregényesebb.

Jelenkor, 2019. augusztus 12.
Kétezerötszáz meccs öt nap alatt. Kétezerötszáz alkalom az örömre és a boldogságra. Visszamegyek a büféhez, útközben elfelejtem, hogy le akartam fényképezni a teheneket. Jönnek a szomorú arcú ghánai srácok, az edzőjük mintha megnyugodott volna. Szerintem érzi a hüggét, jobb, mint a dobozos kóla. (társszerző: Havasréti József)

Jelenkor, 2018. november 10.
A dán modell (ha van egyáltalán ilyen) lényege a nyitottságra, empátiára, pozitív életszemléletre való nevelés. A rendszer lényege, hogy a fiatalok kreatív, autonóm személyiségként lépjenek át a felnőtt életbe – azaz tizennyolc éves korukra valóban felnőtté váljanak. De Dánia nemcsak a gyermekeké és a felnőtteké, hanem az időseké is. Sehol nem láttam még az utcákon, a kávézókban, üzletekben vagy a tengerpartokon ennyi aktív idős korú embert, mint Dániában.

Jelenkor, 2018. március 12.
Ami miatt egyébként a fél életemet Bécsben tölteném, az a közlekedési rendszer. Bécset elővárosi vonatok, metrók, villamosok szelik keresztül-kasul, s kamaszkoromban hónapokig tartott feldolgozni azt az élményt, hogy Mödlingben felültem egy patyolattisztaságú vagonba, amely negyedóra alatt kirakott Bécs belvárosának valamelyik pontján. (Na, jó, átszállással fél óra.) Nézegettem az embereket, a házakat, a különböző övezeteket, városökológiai vizsgálódások, kezdő szint.

Jelenkor, 2015. augusztus 28.
Egy darabig még maradnak a farönköket szállító kamionok, a mindenfelé szétszórt, omladozó ipari létesítmények. A nem működő szemaforok és az útszéli kurvák. A kürtőskalácsot és mézet árusító bódék a hágók tetején. A meredek lejtőkre épített juhkarámok. A lovas kocsik és a lovas kocsik mellett rohangáló kutyák. Marad a medvenyom a faluszéli sárban. A fák közül váratlanul előbukkanó, kiszámíthatatlan pásztorkutyák. „Azok a legveszélyesebbek, veszélyesebbek a medvénél is” – mondja az egyik házigazdánk, Bodor Anikó.

Új Szó, 2012. augusztus 19.
Panelházak, blokkházak. Az ezredik erdélyi tömbház a Gróf Mikó Imre út és a Nicolae Balcescu vagy a Grigore Balan sarkán. Egyik sarok olyan, mint a másik, minden sarkon álltunk már. A kocsiból nézzük a blokkházakat, a tömböket, amelyek Murmanszkban, Minszkben, Szczecinben és Szarajevóban is ugyanazt jelentik. A kollektivizmust és a kontrollt, a szürke árnyalatait. Azokat a tereket, ahol a piros, a kék, a sárga, a zöld is egy – szürke.

Új Szó, 2012. augusztus 19.
Nagybánya környékén egyetlen magyar többségű falut találunk, Koltót. A falut, útjelző táblák hiányában, nehezen találjuk. Holdbéli tájon haladunk. Földhányások, villanypóznák, néhány ló, elszórtan, csak úgy, dísznek. 1847-ben Koltóra utazott nászútra Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, a kastély jelenleg Teleki–Petőfi-múzeum. Petőfi negyven napot töltött Koltón, s ezalatt, szeptember végén, huszonnyolc verset írt a híres somfa alatt. Ahol éppen táncház zajlik.

Focitipp.hu, 2008. június 19.
Mielőtt a meccsre indulnánk, még megismerkedünk erdővel-mezővel-háztájival, nincs az a kereszteződés, ahol ne fordulnánk rossz irányba. A megaparkolóból busz visz az arénába, az nem téveszt. A salzburgi stadion egy dombon fekszik, szemben egy faiskola, távolabb egy füstöt okádó gyártelep. De ez sem tereli el a figyelmünket arról, hogy gyakoroljunk, doxa, hübrisz, logosz – ezekre a kulcsfogalmakra szükségünk lehet, ha görögül szeretnénk válaszolni, amikor valaki megkérdezi tőlünk (például Hrisztosz Piolisztól), hogy vajh’, miért egy másik szektorba akar bejutni a jegyével.

Focitipp.hu, 2006. június 27.
A lefújás pillanatában mindenki az utcán énekel, „Italia, Italia”. A szakács immár civilben ül be egy olasz zászlókkal beborított ősöreg Lanciába, indulhat a berlini rali. Egy harmadik emeleti lakás erkélyén vagy tízen táncolnak, de hirtelen vagy egy tucatnyi olasz jelenik meg az étterem előtt is: van, aki már egy pohár borral a kezében érkezik. A járdára olasz zászló kerül, az asztalra előre behűtött pezsgő. „Azért nagy szerencsénk volt” – ismeri el a pincér, miután egyórányi várakozás után kihozza a pizzánkat.