Nemrég olvastam valahol néhány gondolatot a Beláthatatlan tájról, és volt ezek között egy megjegyzés néhány motívumra a könyvből, amelyek felkeltették a kritikus érdeklődését. Az egyik utalás egy olyan mondatra vonatkozott, amelyet Bodor Ádámtól „kölcsönöztem” – a regénybe ugyanis további rejtvényként beszőttem egy-egy mondatot hozzám közel álló írók, barátok műveiből. Sem a mondatokat, sem a szerzőket nem jelöltem meg. Nem hiszem, hogy bárki megtalálja ezeket, mert ez még az általam idézett szerzők közül sem sikerült mindenkinek. (Mondjuk nem is mindenki tud róla.)

Azoknak a nevét azért felsorolom, akiktől „elloptam” egy-egy sort, mondatot: Bartók Imre, Bodor Ádám, Gazdag József, Havasréti József, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor, Szvoren Edina, Tar Sándor, Totth Benedek. Az idézetek megtalálására pedig pályázatot hirdetek: aki a legtöbbet megtalálja a könyvben február 19-ig, annak felajánlok egy jelképes ajándékot (például egy nyomtatott, falra akasztható fotót + dedikációt, ha még nincs). Szerintem már egy találattal is lehet győzni. Legrosszabb esetben pedig az az író győz, aki leghamarabb megtalálja magát!

Megjelent még a könyvben egy költő figurája is, akivel arra a költőre szerettem volna megemlékezni, aki kamaszkoromban elolvasta és véleményezte a meglehetősen zavaros verseimet. Természetesen tőle is szerepel jelöletlen idézet, de az ő személyét egyelőre nem fedem fel – majd legközelebb!

PS: ha nagyon nem haladunk, nemsokára megadom az oldalszámokat 🙂