Ha össze kellene állítanom egy toplistát arról, hogy a kétezres évek fordulóján mi volt a legjobb a pécsi egyetemi években, akkor abban benne lennének a Persona Non Grata-koncertek. A PNG akkoriban punkosan, trottelesen laza, túlnyomórészt instrumentális zenét játszott. Nemcsak azért lettem a zenekar rajongója, mert helyiek (pontosabban szigetváriak) voltak, s mert néhány tagjukkal személyes, baráti viszonyba kerültem – a PNG annak a korszaknak az egyik legeredetibb magyar zenekara volt.

Aztán jött egy nagy szünet, majd az együttes újjáalakult, és kicsit máshonnan közelítve kezdett újra koncertezni, számokat felvenni. A jó hírek közé aztán bekerült egy szörnyű is: tavaly nyáron kiderült, hogy Balog Tamás, a csapat dobosa súlyos beteg. Berkecz Balázs, a PNG mindenese hihetetlen energiával szervezett gyűjtést Tamás felépülése érdekében, művészek, zenészek sokasága támogatta Balogot, de a betegséggel folytatott harc ma reggel véget ért Tamás számára. Harminc évet dolgozott a Szigetvári Konzervgyárban, húsz évet játszott végig a PNG-ben. Január elején a Made in Pécs Fesztiválon még láttam dobolni, gyenge volt, de végigtolta a rövid műsort – azokat a számokat, amiket még elbírt. Szép, de nagyon szomorú koncert volt. Nyugodj békében, Tamás!