jelek a gépről
Jelek a gépről
Belevágok valami újba, eladásra kínálom fel tíz saját fotómat és a hozzájuk írt szövegeimet, amelyek egyszerre reflektálnak magukra a képekre, valamint az új regényemre, a Beláthatatlan tájra is. A fotókat három különböző árkategóriában lehet megvásárolni, a képekhez tartozó szövegek pedig kiadnak egy önálló kötetkét: ezeket egy 32 oldalas, A5-ös kiadványban mellékelem a megrendelőknek. A Jelek a gépről című füzet a regénybeli Dorka-monológhoz kapcsolódik, a tíz prózavers annak folytatása, kiegészítése. Néhány újabb hangulatkép és történetfragmentum, amely a Beláthatatlan tájjal kommunikál.
A képekhez írt szövegeket semmilyen formában nem publikálom, a saját magam által tördelt kiadványt csak a vásárlók kapják meg. A Jelek a gépről projekt során összesen 100 fotó és minikötet kerül eladásra – dedikált és sorszámozott formában.
A projekt fontos része egy adománygyűjtő akció is: negyedévente licitálásra bocsátok egy-egy fotót a nyilvános Facebook-oldalamon, az árverés során befolyt összeget pedig továbbítom az általam kiválasztott civil szervezeteknek. Erről és a további részletekről ezen a blogposzton olvashattok bővebben >>>
Minden további technikai és egyéb információ a képek után, apróbetűvel 🙂
Nem található.
A fotók a honlapomról rendelhetők meg, az átadás, fizetés, számlázás részleteit személyesen egyeztetem a megrendelőkkel e-mailen vagy telefonon. Budapesten és Pécsett közvetlen átadást vállalok, akár személyesen, akár átadópontok beiktatása révén. Bármelyik képet meg lehet rendelni, vagyis az eladások akkor érnek véget, ha a 100. dedikált és sorszámozott fotót és brosúrát átadtam a megrendelőnek, függetlenül attól, hogy az egyes képekből hány került eladásra.
A képek technikai jellemzői: giclée nyomtatás, 270 grammos Radiant White papír, 5 mm vastag, kemény, habosított PVC-lemezre kasírozva. A képeket akasztóval felszerelve adom. A képek pontos méretei és a brosúra előnézeti oldalai az egyes fotók leírásánál megtalálhatók. A nyomdai munkákat a pécsi Xpress Digital nyomda végezte.
A szövegek exkluzív jellege miatt arra kérem a vásárlókat, hogy az írásokat ne hozzák nyilvánosságra, és ne osszák meg a közösségi média felületein. A szövegek értékét az adja, hogy annyi példány létezik belőlük, ahány képet megvásároltak tőlem. Megjegyzés: a 100 példányon felül a projekt támogatói, barátok, családtagok részesülnek külön sorszámozott, egyedileg méretezett tiszteletpéldányokban.
Pillanatnyi hiány
Szüts Miklós
Pillanatnyi hiány
Kiss Tibor Noé fotókiállítása elé
„A szemlélődésből vizsgálódás lesz, a vizsgálódásból elmélkedés, az elmélkedésből gondolattársítás, így azt mondhatjuk, hogy valahányszor figyelmesen pillantunk a világba, teóriákat alkotunk. Ám jártasnak kell lennünk abban, hogy mindezt tudatosan, önisme- rettel, szabadon és, merész kifejezéssel élve, iróniával műveljük, ha óvakodni kívánunk az absztrakciótól, és eleven, hasznos tapasztalatot remélünk.”
Goethe: Színelmélet
Önidézet:
Egy fénykép számomra mindig zavarbaejtő. Zavaros műfaj. Folyamatosan keveredik benne (s bennem, nézőben) a közvetlen látvány, és a téma, a képről leovasható, látha- tó és alkalmasint láthatatlan, de mégiscsak körülötte-mögötte felsejlő történet, divatos szóval a narratíva. Tudom persze, hogy a festészet ugyancsak hátán hordja a befogadói műveltség és jólértesültség kövekkel telerakott zsákját, de számomra ott a frontvonalak mégiscsak világosabbak: mindaz, ami a képen nem látható, az (jó esetben) segíti a nézőt a közelebbjutáshoz… Kézenfekvő példája ennek a címadás, minden festő vesszőfutása: segítsük már egy kicsit a nyomorult nézőt, hogy merre induljon el, mit vigyen magával, hamarosan úgyis végképp magára marad.
A fotók értékelésénél azonban a szempontok még sokkal kuszább hálójába bonyoló- dunk: elsorolni is alig győzzük. Az első kérdés kézenfekvő (?), tisztában van-e a szerző a „szakma” alapszabályaival, mondjuk, hogy jól választotta-e meg az expozíciós időt, a rekesznyílást, vagy éppen sikerült-e a képet élesre állítania? Kompozíciója segíti-e a kiválasztott témát…, ritmusok, arányok…, megannyi (nem elhanyagolható) közhely. S ha mindez rendben lévőnek tűnik, akkor kezdhetünk elgondolkodni a szerző szándékai felől, hogy „meg-e-valósította-e a mester”, amire vállalkozott? Van-e víziója a világról, átjut-e hangja a zenekari árkon?
(önidézet vége)
Kiss Tibor Noé író. Előbb ismertem könyveit, mintsem fotográfiáit. Írásainak nagyon erős képi világa van, közelről néz: témája leginkább az emberi nyomorúság, a végeken élők díszletei közt bolyonganak hősei, keresik elveszett fogsorukat és utolsó álmaikat… Eső, sár, rozsda, varjak, féllábú ember, elrohadt parabola-antennák a csirkeól mellett…
„A nap mindenből kiszívta az életet, elsárgult, elsivatagosodott a táj.”
Ezekből az „írott képekből” kikövetkeztethetjük, milyen lehet az, amikor szerzőnk a képpel kezdi a harcot: távlatos pusztákat keres; Telepet igazán bőségesen talál, sár és rozsda is akad bőségesen. És amiért e hoszzú bevezetőt elmondtam: itten nagy meg- lepetés kezdődik. Kiss Tibor Noé itt kiállított képein nincs „közelnézés”, nincs szürke, porlepte nyomorúság…
Ezeken a képeken leginkább tiszta, szinte steril szinek vannak, hűvös távolságtartás. Ha körbenézünk, azonnal szembetűnik, hogy egyetlen képen sem szerepel még véletle- nül sem emberi figura: hogy egy gyenge szóviccel éljek, ezek hideg, vidám, embertelen képek. Lakótelep részleteket ábrázoló fotóin mintha színes lego-kockákból összerakott steril házakat látnánk, az itt-ott felbukkanó fanyar iróniát, mint például az ukrán zászlós tanksapka képe, vagy a Chirico-t idéző lakótelep kéménye felett lebegő műanyag fel- hőcske, szóval mindezt többnyire felülírja a hűvös távolságtartás, egy nem-evilági idill hangja. Nincs tél, és nincsen nyár, nincs éjszaka és nappal sincs, megállt az idő.
Egy napon ezeket a fotókat talán majd benépesítik szines anorákokba öltözött műanyag emberkék, mozdulatlan állnak majd a képen, és vidáman néznek előre a semmibe. Sem- mi szomorúság, semmi vágy, csak a boldog plasztik jelenlét.
Hogy kiegészítsem a kiállítás címét: A szenvedés pillanatnyi hiánya.
Erős, magabiztos, fröccsöntött, műanyag világ ez, ahol nemigen talál helyet magának az irgalom.
Félve és nagyon kiváncsian várom Kiss Tibor Noé következő regényét. Nézzék meg a kiállítást.
(Pécs, 2015. Nagypéntek estéjén)