Szép, pasztell árnyalatok
Szép, pasztell árnyalatok
VS.hu, 2015. január 4.
Megjelent az első néhány kritika a Beláthatatlan tájról, kettő nyomtatásban, egy pedig blogbejegyzésben. A regényről az Élet és Irodalom, a 168 Óra és a Gabó olvas oldalán.
Az Élet és Irodalom november 13-i száma péntekre esett, ami 2020-ban minden, csak nem jó jel, Károlyi Csaba „szép” írása miatt viszont érdemes volt megkockáztatni egy sétát az újságoshoz (nyomtatásban szerettem volna először olvasni, bár a neten is elérhető). „Az Aludnod kellene is nagyon »szépen« beszélte el a legszörnyűbb dolgokat. A Beláthatatlan táj pedig már címével is azt mondja, nem sok remény van akkor sem, ha nem olyan szörnyű körülmények közt élünk. S ha lehet, az új mű még inkább »szépen« meséli el ugyancsak titokzatos történetét” – írja a kritikus, és ennek örültem. A járás is jól esett, és nagyon tetszett a „beláthatatlanság” körüli morfondírozás, aki viszont nem szereti, ha egy kritikából kiderül, hogy ki a gyilkos, az óvatosan olvasson. (Károlyi Csaba: „Az égen néhány csillag”, Élet és Irodalom, 2020. november 13.)
A 168 Órában Szendi Nóra kritikája olvasható (a lap már szerdán megjelent). A néhány napja Szépírók-díjjal kitüntetett szerző (újfent gratulálok!) írása stílusosan imitálja a regény ritmikáját, kellemesen elmerül a zajokban, a kórház-gyár hasonlatnál felcsillant a szemem. „A Beláthatatlan táj nem didaktikus, visszafogottabb, érzékenyebb, lélektanilag árnyaltabb, mint a szenvtelen, kopár szépségű mondatokból kalapált Aludnod kellene.” – írja Szendi Nóra, aki azért a regényben „érdektelenebb pasztell árnyalatokkal is találkozott”. Direkt csináltam az elpasztellizálást 😊 A cikk a képre kattintva, majd nagyítva jól olvasható. (Szendi Nóra: Hegyláncok és kenyérmorzsák, 168 Óra, 2020. november 11.)
Majdhogynem a maguk módján kilátástalan helyzetben élő szereplők, a „kisemberek” perspektívájából írta meg ismertetőjét Tamás Gábor, a Gabó olvas című blog szerzője, aki már az Aludnod kellenét is bemutatta honlapján. Megérte várni a könyvre, írja egy helyütt, és ez végülis a lehető legjobb dicséret közel félévnyi csúszás után. „Erős és valós, szikár szöveg. Az élesen kirajzolódó generációs különbségek és az igazi családi kapcsolatok hiánya fájó.” – az, fájó, nem is tudok mit hozzátenni hirtelen. Talán csak annyit, hogy köszönöm az írásokat. (Beláthatatlan táj, Gabó olvas, 2020. november 3.)
Margó Feszt, Csorba Győző Könyvtár, Hadik Kávézó
Margó Feszt, Csorba Győző Könyvtár, Hadik Kávézó
VS.hu, 2015. január 4.
Tíz napon belül három helyen lépek fel, két könyvbemutató mellett egy Máté Gáborral közös beszélgetés következik.
Elvileg holnaptól (október 12., hétfő) megvásárolható a Beláthatatlan táj, és a közeljövőben három rendezvényen is fellépek, amelyek közül két és fél a könyvvel, vagy legalábbis a munkáimmal kapcsolatos. Nyissátok meg az események linkjeit, mert mindenhol fontos (főleg covidilag fontos) információk olvashatók.
BELÁTHATATLAN TÁJ //// BUDAPEST
MARGÓ FESZTIVÁL, VÁRKERT BAZÁR /// OKTÓBER 17., 19 ÓRA
A könyv official bemutatója a Margó Fesztiválon. A leírás szerint a Nagyszínpadon, jelentsen ez bármit is (gitárt nem viszek), a támogatók közt ott a Volvo. A kötet a helyszínen megvásárolható, de járványügyi okokból dedikálás nem lesz. A maszk kötelező, szerintem rajtam is az lesz a színpadon. SZEGŐ JÁNOSsal, a könyv egyik szerkesztőjével beszélgetünk. Fontos: REGISZTRÁLJATOK az eseményre.
Eseményoldal a Facebookon >>>
BELÁTHATATLAN TÁJ //// PÉCS
ŐSZI KÖNYVTÁRI NAPOK, CSORBA GYŐZŐ KÖNYVTÁR /// OKTÓBER 20., 18 ÓRA
A pécsi bemutatóra a Csorba Győző Könyvtár meghívására kerül sor, a könyvtár konferenciatermében. Kézfertőtlenítő lesz, a maszk használata pedig itt is kötelező, mint ahogy a másfél méteres távolság betartása is. ÁGOSTON ZOLTÁN, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője lesz az est házigazdája. Ingyen vagyunk, de komolyan vesszük a dolgot!
Eseményoldal a Facebookon >>>
HATÁROK //// BUDAPEST
VALUSKA LÁSZLÓ BESZÉLGETÉSSOROZATA, HADIK KÁVÉHÁZ /// OKTÓBER 26., 19 ÓRA
A Hadik Kávéházban izgalmas beszélgetésre számítok, VALUSKA LÁSZLÓ vendége leszek MÁTÉ GÁBOR színész/színházigazgató társaságában. Gáborral már volt több közös fellépésünk és futballal kapcsolatos projektünk is, életem egyik legnagyobb szerkesztői bénázásával őt sikerült kellemetlen helyzetbe hoznom 😊 A leírás szerint test- és énhatárokról, valóság és fikció területeiről beszélgetünk. Ültetési rend (!!) van, az eseményre pedig jegyet kell vásárolni (ár: 1750 HUF, link az alábbi linken).
Eseményoldal a Facebookon >>>
Jelek a gépről
Jelek a gépről
VS.hu, 2015. január 4.
Fotók és szövegek találkozása a beláthatatlan tájban
Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtem csiszolgatni egy ötletet, amiben egyszerre kapnak szerepet a szövegeim és a fotóim. Hosszas hezitálás után mindez úgy nyerte el végső formáját, hogy hozzákötöttem az új regényemhez, a Beláthatatlan tájhoz. Szép pillanat volt: valamikor július elején Szarvas Gyuri barátom meghívására eltöltöttem vele és a fiával egy napot Karádon egy régi parasztházban. Ádám nehezen aludt el, és én is csak forgolódtam egy pokrócon (az ágykeretet tavaly valaki letörte). Mindenütt pókháló, néhány eltévedt szúnyog, a régi szekrényeken műanyag relikviák a hetvenes évekből. A számban szalonnaíz, a kezemben a regényem kézirata – és akkor kattant be, hogy a fotókhoz írt szövegek legyenek a regénybeli Dorka elbeszélésének továbbírásai. A regény már kész volt, szerkesztés alatt állt, de én továbbra sem tudtam szabadulni Dorka prózaversszerű világától, a töredékes emléknyomoktól és látomásoktól.
A projekt a Jelek a gépről címet kapta, és rémegyszerű. Kiválasztottam tíz fotót, és ezekhez a fotókhoz írtam tíz szöveget, amelyek a Dorka-szál folytatásai, kiegészítései, hangulatképei. A fotókat előhívattam és kinyomtattam profi minőségben, a szövegeket pedig betördeltem egy A5-ös méretű 32 oldalas füzetecskébe. Október 12-étől meg lehet rendelni ezeket a pakkokat. Aki megvesz egy képet, az a képpel együtt megkapja a képekhez kapcsolódó kiadvány az összes prózaverssel együtt, amelyeket én semmilyen más formátumban nem publikálok. A képek és szövegek dedikáltak és sorszámozottak, 100 eladott példánynál vége a vásárnak. (Nem mind a 10 képből 10 példányt adok el, hanem a 10 képből összesen 100-at, kíváncsi vagyok, mi fogy majd a legjobban, és mi nem fogy sehogy.)
Még valami: egy éven belül szeretnék tartani négy árverést egy-egy fotóra, és a licitálás során befolyt összeget átadom egy szociális feladatot ellátó szervezetnek. Ezek a következők: a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, a pécsi Élmény Tár Tanoda, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány és a hajdúböszörményi görögkatolikus karitász.
A projektnek van még egy rakás technikai részlete, amelyet a képekkel és rövid szövegrészletekkel együtt a honlapom aloldalán (jelek a gépről) olvashattok. Én egyelőre örülök, hogy megvalósult ez az ötlet, s remélem szépen pörög majd!