A könyvről megjelent első három kritikát hamar megosztottam, aztán elszálltak a hetek, és nem volt időm foglalkozni a reakciókkal azon kívül, hogy elolvastam őket. Ma frissítettem a „kritikák” rovatot, ahol most már minden olyan recenzió és ismertető linkje megtalálható, amelyekbe belefutottam november eleje óta. (A regényről írt a Magyar Narancs, a Népszava, a szlovákiai Dunszt, a Szeged.hu, az Ekultura, valamint olyan blogoldalak, mint a Zama és a Corn and Soda.)

Minden írásban találtam valamit, ami elgondolkodtatott, kérdéseket vetett fel, vagy aminek egyszerűen csak örültem. Tetszett, ahogy Márton Rozália (Ekultura) a könyv kapcsán a társadalmi determinációk problémájáról írt, Zsófit pedig az „antik hősnők” közé emelte. Gondos Mária Magdolna (Magyar Narancs) is világirodalmi párhuzammal élt, a 19. századi orosz nagyregények kérdésfelvetéseinek újraértelmezését említve. Többen is „lassítást” ajánlottak olvasás közben, amit akár életmódtanácsként is vehetünk: Berta Péter (Zama blog) mellett Domján Edit (Dunszt) is reflektált a szöveg ritmikájára (utóbbinak köszönhető a könyv egyik legalaposabb és legérzékenyebb értelmezése). Folytathatnám még apró felvillanások idézésével, de inkább azt javaslom, olvassátok el a kritikákat.

BÚÉK és kösz mindent!
(Utószó: nagy élvezettel olvasgatom a Molyon megjelent értékeléseket, 2021-ben ezeket is szemlézem majd.)