ALUDNOD KELLENE
Magvető kiadó, Budapest, 2015
Magvető kiadó, Budapest, 2014
Megjelent kritikák a regényről:
A Szem
Gegő Virág: Tett és nyelv kapcsolatáról
https://aszem.info/2017/10/tett-es-nyelv-kapcsolatarol/
„Az Aludnod kellene recepciójában már felmerült kritikával szemben – mely szerint a telepen élők szegénységét feltérképező „leselkedő”, a legintimebb titkokat is láttató perspektíva illegitim –, a szöveg narrációs technikájának érdemeként tételezhetjük azt, hogy a szociális marginalizáció reprezentációja elkerüli a fetisizálás csapdáját.”
Híd
Szécsényi Krisztina: Peremi vegetáció
http://hid.rs/hidkor.php?link_id=2761
„A regény nagy erőssége, hogy bár a szereplői felcserélhetők, és csak a második olvasás után kezd körvonalazódni alakjuk, különálló jellemet alkotnak, akiknek egyenként megvan a maguk tragédiája.”
Új Ember
Horváth László Imre: Aludnod kellene
“Egyszerűen a realitásérzékünk kevesebb a könyv nélkül, az a tudásunk, hogy milyen állapotban van az ország, amelyben élünk.”
Vigília
Bod Péter: Aludnod kellene
“Az egyéni sors, az emberi tragédia, a kisiklott élet, a személyiség tehetetlensége nála a maga egyediségében, kisszerűségében és trivialitásában jelentkezik.”
Pannonhalmi Szemle
Dánél Mona: Ahonnan eltűnnek a nők
“Az Aludnod kellene című könyv a posztkommunista férfi-traumákhoz visz közelebb, mely férfiak a maguk szerény érzéki és szellemi kódjaikkal érzékelik az intimitás hiányának végtelen szegénységét.”
Népszabadság
Fáy Miklós: Csodálatos szenvedő szerkezet
“Van egy ki nem mondott kérdés, amely talán minden kimondottnál fontosabb: miért gondolod te, aki mindezt olvasod, hogy más, vagy hogy különb életet élsz?”
Félonline
Márjánovics Diána: Csendélet a szürke árnyalataival
“Kiss Tibor Noé a feszültségkeltés eszközeit, a krimi és a rémtörténet műfaji kódjait biztos kézzel alkalmazza – elérve azt, hogy a titok, a rejtélyesség áthassa a szöveget. Ennek is köszönhető, hogy az Aludnod kellene egy – rövidsége ellenére is – sűrű, a figyelmet végig fenntartó regény, olyan jól komponált munka, amely többszöri olvasást érdemel.”
Ambroozia
Hlavacska András: Kimerészkedni a telepre
“Az Aludnod kellene tehát gondoskodik arról, hogy ne csak az olvasó fogadja be a mű világát, hanem ugyanez fordítva is megtörténjen: a telep is rabul ejtse a olvasót. Ebből az állatias, kegyetlen, titkokkal átszőtt világból nehéz szabadulni.”
Székelyföld
Adorjáni Anna: Nem kegyelmezett
“Nem csend van, hanem hallgatás. Számomra éppen ez a játék, ez a bújócskázás az olvasóval a regény legnagyobb erénye. Ahogy a szereplők az éj leple alatt lopakodnak, nyomokat hagynak, úgy osonnak végig a történeteik is a szövegen és világosodnak meg a rejtélyek.”
„Végtelenül keserű, reménytelen világ. Mesterien, aprólékos gonddal és nagy erővel megszerkesztett szöveg."
— Kálmán C. György: Állókép varjakkal, Élet és Irodalom
Bárka Online
Vass Norbert: Véglénypark – csodátlanított övezet
“A könyv elején – mint éjjelente e telep körüli fák közül az árnyak – elő-előbukkan még a humor. Aztán a szótlan szereplők, a véget nem érő esőzés, az alvó varjak és imbolygó fények toposzai westernes, thrilleres, misztikus-krimis irányokat is játékba hoznak. Kiss műfaji elemekből épít szerzői világot, afféle midcult-művet alkotva így.”
Műút
Balázs Imre József: A perifériák perifériái
“a tétnélküliség megjelenítésének tétjében erős a könyv. Megtalálja azt a formát és azt az elbeszélésmódot, amelyik a vele rokonítható történetek sorában is egyénivé teszi. Nem a »mit mond«, hanem a »hogyan mondja« összefüggéseiben kell keresnünk a Kiss Tibor Noé-könyv csak rá jellemző erejét.”
Nagy Boglárka: mintha nem is léteznének
“Kiss Tibor Noé szabad szemmel alig látható mikrovilágot nagyít fel az olvasói tekintet előtt, amelyből hiányoznak a színek, s amelynek zenei aláfestését a folytonosan zúgó vezetékek szolgáltatják. Az írói/elbeszélői trouvaille részben a nagyítás mikéntjében, részben a regényalakok megformálásában rejlik, a redukált nyelvben, a redukált nézőpontban, a vegetatív létezésre redukált figurák ábrázolásában.”
Irodalmi Szemle
Csillag Lajos: Nem nőnek való vidék
“A telep jórészt élhetetlen a nőknek, a férfiak világa ez. Minden anya, feleség, lány számára csupán egyetlen kiút vezet onnét.”
Paszmár Lívia: A semmin és a zsíros csipketerítőn túl
“Telep. Nyomor. Egy- vagy kétlábú és egy- vagy kétszemű élőlények osztoznak rajtuk – biológiailag emberek. Sokféle szürkeség. Mindenütt pusztulás, hírnökei a varjak. Kiss Tibor Noé második regényében oda viszi az olvasót, ahol ahhoz, hogy élni elviselhető legyen, aludni kellene.”
"Sokféle szürkeség. Mindenütt pusztulás, hírnökei a varjak. Kiss Tibor Noé második regényében oda viszi az olvasót, ahol ahhoz, hogy élni elviselhető legyen, aludni kellene."
Poszmár Lívia: A semmin és a zsíros csipketerítőn túl, Irodalmi Szemle
Kulter.hu
Takács Éva: Élet, ami a telepen zajlik
“A fragmentumokból összeálló kötet azonban mégiscsak életeket mutat fel, a telep szinte minden lakóját és a telepen működő intézet betegeit is többé-kevésbé megismerheti az olvasó.”
Molnár Beáta: A nélküliség állapota
“A kérdés immár az »írástudók« felelőssége a szociális érzékenység felkeltésében. Kérdés, hogy tud-e eszközként szolgálni ebben az Aludnod kellene.”
Marie Claire
Könyvajánló
“A néma semmi az isten háta mögött. Egy majorsági telep és lakói. Az élet negatívja.”
Új Szó
A varjak nem azok, aminek látszanak
Sánta Szilárd: Agrothriller a telepen
“A regény egyik nagy erénye, hogy a szerző ezekhez a mélyvilágban tengődő, magukra hagyott, a normális élet lehetőségétől megfosztott, kirekesztett emberekhez érezhetően nagy érzékenységgel és empátiával közelít. “
Csehy Zoltán: A kiszolgáltatottság diorámái
“Kiss Tibor Noé új könyve lecsiszolt szövegtömbök különösen jó dramaturgiai és poétikai érzékkel elrendezett halmaza.”
Veres István: A vegetálás melankóliája
“Olyan valóság ugyanis nem létezik, amelyben nincs egy milligrammnyi komikum vagy nevetés. Az Aludnod kellene fikciónak túl valóságos, valóságábrázolásnak túl művi-sötét.”
“Nem csend van, hanem hallgatás.”
– Adorjáni Anna: Nem kegyelmezett
Könyvesblog
Apró Annamária: Akiket ottfelejtettek a rendszerváltók
“Kiss Tibor Noé nyomasztó, sötét, levegőtlen és szűk világot teremt második regényében, melynek szövegvilága sokkal egységesebb, mint az Inkognitóé.”
Élet és Irodalom
Kálmán C. György: Állókép varjakkal
“Végtelenül keserű, reménytelen világ. Mesterien, aprólékos gonddal és nagy erővel megszerkesztett szöveg.”
Új Nautilus
Vidosa Eszter: Mindennapi brutalitás
“Aludnod kellene című regényével a szerző bebizonyította, hogy a transgender-tematikát mellőzve is figyelemreméltó szöveget kaphat kézhez tőle az olvasó.”
Fehér Elefánt
http://www.toptipp.hu/konyv/
„Kiss Tibor Noé az önéletrajzi Inkognitó után alámerült a gorkiji mélységekbe, félelmetes éleslátással tárja elénk a honi létezés legsötétebb bugyrait, tárgyilagos kívülálló, stílusa viszont védhetetlenül töri át az elzárkózó közöny falait.”
